A szubjektív érzékelés alapú tapasztalatokat legjobb lehetőségeinkhez mérten érdemes vizsgálni, kutatni és mérhetővé tenni.
Az objektív tudományos méréseket érdemes közelíteni a hétköznapi élethelyzetekhez.
Az igazi művészet a két terület integrációja bennünk, oktatókban. A kettőnek ki kell egészítenie egymást. Nem kiragadható egyik pólus sem, ahogy az operáns kondicionálás kvadránsai közül, vagy a dualitás törvényéből sem.
A kutatások és mesterséges körülmények közötti mérések nem vehetik át a tapasztalat helyét, ahogy a szubjektív érzékelésre sem alapozhatunk teljes mértékben. Nemcsak utóbbi torzíthat, hanem a kutatások eredményeit és értelmezését is befolyásolhatják korlátok, módszertani sajátosságok és az adott vizsgálat körülményei. A nyugati ismereteink mellett pedig nagyon fontosak a keleti tanítások is.
Az érzékelés és tapasztalás nem elegendő az élettani folyamatok ismerete nélkül. Az élettani folyamatok ismerete pedig nem ad egyenes ágon hozzáértést az adott fajhoz.
Lehetünk úgy is etikusak, hogy nem vagyunk radikálisak.
A szakmának nagy szüksége van arra, hogy kollektívan formálódjon az elérhető, támogató eszközök felé, de közben nem kell elveszítenünk a valósággal való kapcsolatunkat sem.
Elmélet és gyakorlat összhangja. Egyensúlyban, középen.
