Az utóbbi időben abban keresem az egyensúlyt, hogy a munkám ne menjen a saját gyakorlásom rovására, ami különösen fontos egy új kutya rendszerbe illesztésekor. Szembe jött velem egy videó, ahol egy oktató arról beszél, hogy amikor a saját kutyája éppen a káoszt választja aznap, akkor letakarja a pulcsiján lévő tréneri logót, nehogy megítéljék.
Mélyen belénk kódolt program, hogy a kutyánk viselkedése hitelesít minket szakemberként. Holott ez olyan irreális elvárás, minthogy egy orvos soha ne legyen beteg, egy autószerelőnek ne menjen tönkre az autója, stb. Gyerekkorunk óta arra lettünk kondicionálva, hogy annyit érünk, amilyen a teljesítményünk. Szerintem egy oktató abban különbözik egy átlag gazdától, hogy átlátja a helyzeteket, tudja, hol keresse a probléma gyökerét, és tud rá megoldásokat. EGY OKTATÓ TÖBBSZÖR HIBÁZOTT MÁR, MINT AHÁNYSZOR EGY GAZDA PRÓBÁLKOZOTT – ebből a tapasztalásból fakad a tudása. De nem elvárható, hogy hibamentes együttélése legyen a kutyáival. A maximalizmusnak megvan az előnye és a hátránya is. Kezdetben előre visz, motivál, mankóként szolgál, később akadállyá válik. Arra sarkallhat minket, hogy megítéljünk másokat, mert magunkat sem engedjük hibázni. Ez könnyen szülhet irányításmániát. AZ IRÁNYÍTÁSBAN VALÓ MEGRAGADÁS UGYANOLYAN KÁROS, MINT AMIKOR MINDEN DÖNTÉST A KUTYÁRA HAGYUNK.
A kontroll elengedése kifejezetten nehéz azoknak, akiknek a kontrollvesztéssel kapcsolatban van traumatikus élményük. Viszont a kutyázás egyik fő pólusa a megengedés és elfogadás. Ha valaha elvették tőlünk az irányítást, akkor ebből a traumából fakadóan, csak akkor érezzük biztonságban magunkat, ha mi irányítunk, ekkor tudunk felelősséget vállalni. De a trauma nem maga a kontrollvesztés, hanem az, ahogyan megéltük. A gyakorlásaink során akkor nem traumatizálódunk újra, ha képesek vagyunk máshogyan reagálni. A pánikot bizalomra cserélni, a feszülést elengedésre. Ekkor megtesszük az első lépést, hogy felülírjunk egy káros mintázatot. És el tudunk kezdeni együtt-áramlani az élettel.
Először lehet, hogy az kihívás, hogy elhiggyem, egyátalán tudom irányítani a kutyám viselkedését. Utána az lehet újabb kihívás, hogy ne akarjam. Nincs fekete-fehér válasz a kérdésekre, ezek újabb és újabb szintek egy spirális fejlődésben, ahol újra meglátogatjuk ugyanazon helyzeteket, hogy mélyebb tanításokat fogadjunk be tőlük. A könnyedség és áramlás hozza meg azt a finomérzékelést, amiben olvasni tudom a kutyám szándékait, és fel tudom mérni a helyzeteket. Néha csak megfigyelek, és nem irányítok. Amikor valaki kiakad rám, mert odaszaladt a kutyám hozzá, tudjam azt mondani: IGAZAD VAN, NE HARAGUDJ – anélkül, hogy én sérülnék ebben. Ne bántsam magam, amiért nem vagyunk tökéletesek. FOGADJAM EL, HOGY EMBER VAGYOK, Ő MEG KUTYA. Ez hozzájárul ahhoz, hogy én is együttérzőbb legyek a másikkal, amikor ránk szalad kéretlenül egy séta során. Néha érdemes megállni és gyönyörködni abban, hogy képesek vagyunk ezeknek a domesztikált ragadozó/guberáló állatoknak önkontrollt tanítani, miközben mi, emberek sem vagyunk rá képesek sokszor. Amikor egy-egy hiba történik a rendszerben, az nem azt jelenti, hogy szar gazda vagyok, hanem hogy ő is élőlény. A kutyámmal is legyek együttérző! A stabil vezető abban nyilvánul meg, hogy nem billen ki, amikor a kutya kibillen. Hogy megfigyelő. Egy oktatási folyamat során nem a kutyát neveljük meg, hanem magunkat szabályozzuk. Őt meg magabiztosságra, és jó döntések hozatalára tanítjuk. NEM KELL MEGFELELNI SENKINEK.
A kontrollnak több fajtájával is foglalkozunk a tanítás során. A külső kontroll az, amikor kívülről kizökkentem a kutyát az ösztön állapotából. A belső kontroll az, amikor a kutya tudatos része felülírja az ösztönös részét. A kizökkentés azt a célt szolgálja, hogy újra tanításra alkalmas, tudatos állapotba hozzuk a kutyát. Az önkontrollal ezt a folyamatot a kutya bizonyos helyzetekben képes magában lefuttatni. Az egyensúly létrejöttéhez azoknak, akiknek a kutya tanítása, és feladatba rakása komfortosabb, vagy rossz időzítéssel, nem elég, vagy túlzó tiltással dolgoznak, azoknak a kizökkentésre való képességét érdemes fejleszteni. Aki pedig túlzottan kontrollálni igyekszik kutyáját, nem engedi hibázni, ráfeszül a helyzetekre, annak a belelazulást, és a játékos képességfejlesztést érdemes elsajátítania. A gyakorlásom és az oktatatásom célja is az, hogy az erőfeszítések jó helyre kerüljenek, a belelazulás pedig létrejöjjön. Így lesz egyensúlyban a mindenkiben lakozó férfi és női minőség.
A fejlődésben első szint, hogy tudd kontrollálni magad és a kutyád ösztöneit. A második szint pedig, hogy tudd elengedni ezt, és érzékelés alapján bízz a helyzetekben, a saját és kutyád reakcióiban. Ez a bizalom azonban éberséggel jár, nem figyelem nélküli hátra dőlés, ahol váratlanul ér, ha hiba történik. A váltakozás nem egy lineáris rendszerbe foglalható szakaszok egymásutánisága, hanem folyamatos yin-yang tánc a helyzetek átlátása és megértése által. Például ha minden sétánk erőfeszítéses tréning, akkor szokták javasolni, hogy legalább heti egyszer iktassunk be egy dekompressziós sétát, ahol a kutya szabadon szaglászkodhat és rohangálhat, és nekünk sem kell megfeszülni az irányításban. De ez elérhető akár minden séta alatt, ha olyan helyszínt választunk, ahol alapozásként megdolgozhatjuk a kutya figyelmét, majd a séta szabad részén van tere kutyának lenni.
A kutya a megmaradt ego-rétegeink lehámozásában segít minket. A reakciómentességet tanítjuk egymásnak a jelenlét és szemlélődés gyakorlatok által. A technikák a legegyszerűbb dolgok a világon, bárki meg tudja tanulni. A lényeg, hogy hogyan hajtjuk végre ezeket, és ez már sokkal nehezebb. A kutyatartás kulcsa az önismeret. Ugyanúgy akarjuk megjavítani a kutyáinkat, ahogy magunkat próbáljuk. Csak ebben sehol nincs szeretet és elfogadás. Ne tökéletes kutyára vágyjunk, aki nem hibázik soha, és magunk felé se támasszunk ekkora elvárásokat, hanem tudjuk elfogadni azokat az árnyékrészeket, amikkel való összefeszülés okozza a stagnálást! Ha elfogadjuk és integráljuk ezeket a részeinket, ugyanúgy ahogy a kutya ösztöneit sem elfojtjuk, hanem kivezetjük egy olyan területre, ahol legálisan megélheti, akkor felszabadulunk, és megszűnik az ezzel kapcsolatos feszültség.
Köszönöm Wonka, hogy tavaly november óta hozod ezt az üzenetet, szétbomlasztod a meglévő látszatrendszerünket, hogy egy új, és valódi épülhessen, és olyan területeket mélyebb aspektusaiban értsek, amiket már azt hittem megoldottam!
Kapcsolodó bejegyzés: Az ego csapdája
