Visszajelzések

Az alkalmakon Kriszta biztonságos, támogató, elfogadó teret tartott nekünk, ahol tudott fejlődni a kutyám és az én terhelhetőségem, önkontrollom/érzelemszabályzásom, figyelmem, biztonságérzetem is. A folyamat során a korábbi reakciókényszerből, feszültségből, önmagam és a kutyám támogatásába tudtam megérkezni. A ránkfutásos helyzetek a folyamat végére megritkultak, szinte meg is szűntek. A készenléti állapot helyett, egy békésebb, kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb belső állapot jellemzi már a sétáinkat.

Komplex, kézzel fogható, használható tudást kaptunk, új nézőpontokat, amik radikálisan változtatták meg a mindennapjainkat, és ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb lett a viszonyunk és jobban tudjuk kezelni az egyébként rendkívül agilis, pörgős kutyusunkat. Hálásan köszönjük a segítséget és a közös munkát!

Nagyon sok helyen voltunk már, de az élhető szabályrendszert Krisztával tanultuk meg. Olyan találkozás volt most ez, ahol igazán a hibáinkból tanulhattunk a legtöbbet (mert olyan környezetbe kerültünk, ahol ezeket vállalni tudtuk), ahol megtanulhattuk egymást megérteni és helyre tenni a kommunikációt magunk között. Határokat felállítani és a gyengeségeinket megélni.

Ma fejeztük be Bambival a 10 alkalmas tréninget. Persze, még örökké folytatjuk a gyakorlást, de nagyon sok hasznos eszközt tanultunk, jobban érezzük egymást. Sok szeretettel ajánlom Krisztát mindenkinek, aki szeretne tudatosabban és hatékonyabban kommunikálni a kutyájával.

Ma nagyon közel sétált el egy kutya mellettünk, nézte, de többször is magától visszanézett rám, és egyszer sem feszült meg a póráz, ez óriási sikerélmény nekem. Köszönjük szépen még egyszer a sok tanítást!

„Reményt."
„Tudatosságot."
„Következetességet és időzítést."
„Önismeretet, belső állapot fókuszt."
„Lehetőséget."
„Az otthoni helyzetek fontosságát."

„A saját tempómat kellett még jobban visszavenni, sokkal kisebb lépésekre volt szükség a tréningben, mint amire először számítottam."
„Rájöttem, hogy türelmetlen vagyok."
„Sokszor magamnál kell keresni az alap problémát."
„Jobban felismerem az összefüggéseket a tetteim és a következmények között, és a hatásomat a kutya lelkiállapotára. Illetve, hogy milyen fontos az én megfelelő belső állapotom megteremtése, minden szempontból."
„Azokra a gyengeségeimre adott választ, amiket korábban meg sem tudtam fogalmazni."
„Amikor még nem tudok jól reagálni, akkor is tudok elfogadással lenni magam felé és tudatosítani, hogy vannak helyzetek, amik a saját szorongásom miatt alakulnak."
„Jobban figyelek arra, hogy számomra stresszes helyzetben ne adjam át a feszültségemet a kutyának."
„Maximalizmusom felismerése, az apró lépésekben való haladás fontosságának felismerése."
„A hibák elfogadhatóak, tanulni kell belőle, nem benne ragadni."

„A velem való kapcsolódásban, hogy hogyan tudunk jobban, értőbben egymásra figyelni."
„Kevésbé reaktív, amikor én is előre felkészülök a helyzetekre és támogatom őt. Sokkal jobban figyel rám és kapcsolódik velem séta közben is."
„Az ő félelmei és reakciói is csökkentek a támogatásom által."
„Most már amikor otthon hagyom, nyugodtan pihen és nem szeparál utánunk."

„Hogy figyeljek a kutya belső állapotára és a sajátomra is. Jobban megértem a jeleket amiket ad. Tudatosabban alakítom a helyzeteket."
„Jobban értem a kutyám jelzéseit, jobban figyelek a következetességre és hogy kereteket biztosítsak a kutyámnak."
„Megfigyelőnek lenni a helyzetben, nem rettegőnek, stabil lélekjelenlét visszaszerzés."
„A belső állapotom tudatos alakításának gyakorlatában."
„Összefüggések meglátása, megértése. Saját belső állapotom hatása a kutyámra."

Hálásan köszönöm neked, hogy megmutattad ezt az utat a kapcsolódáshoz. Így állunk most és érezhetően közelebb kerültünk egymáshoz, lelkesebben dolgozik is és még egy apró csoda, hogy utál autóban utazni és mindig egy macera a beszállás. És tegnap kétszer simán beugrott nekem. Köszönöm, hogy megismerhettelek.

Reggel állatorvosi kontrollra kellett mennünk és a váróban sok kutya volt, hangosak voltak. Most azonban megpróbáltam megfigyelni a saját légzésemet, kicsit befelé figyeltem, kicsit vizualizáltam is és egy ponton megérintettem Lotti hátát. Képzeld, lefeküdt és nyammogott, percekig fekvésben maradt. Hihetetlen élmény volt, már önmagában az, hogy lefeküdt az állatorvosi váróban és szuper volt érezni, ahogy kapcsolódunk közben és tudok segíteni biztonságot nyújtani neki.

Mivel én legtöbbször zsizsgek, ezért mindig azt hiszem, hogy csak ilyen nagyobb hatásokkal tudok bejutni a kutyámhoz, de itt rájöttem, hogy amikor nyugisabb állapotban vagyok, akkor tényleg egy gondolat, vagy egy-egy nagyon lágy mozdulat is elég, és tök megható észrevenni, hogy ilyenkor iszonyatosan finom dolgokkal lehet irányítani a kutyákat, úgyhogy köszönjük, szuper!

A séták alatt is tudatosabb lettem a saját belső állapotomra, hát nagyon tanulságos, mert nem gondoltam, hogy ennyire feszült vagyok séta közben, de kiderült, hogy igen. Úgyhogy minél többször próbálom azt a fajta tudatosságot alkalmazni, hogy itt vagyok, és vele vagyok, most ez van. Szóval egy nagyobb tudatosság önmagamra, leginkább ezt kaptam. Köszönöm.

Én leginkább azt viszem tovább magammal, hogy milyen fontos megteremteni ezt a biztonságos teret, meg hogy legyen egy ilyen dedikált ideje annak, ahogy magammal is kapcsolódok meg a kutyával is. Mert ez így el tud nálunk veszni a hétköznapokban, a rohanásában. De hogy kimondottan ez az ilyen típusú lelassulásnak meg befelé figyelésnek is mekkora jelentősége van.

Amikor valakinek Krisztáról mesélek, csak annyit szoktam mondani, hogy ő egészen biztosan kutyasuttogó. Az emberekkel bizalmatlan, másik kutyákkal reaktív ebünket gond nélkül kirándultatja falkában. A nap végére pedig egy boldog, kiegyensúlyozott kutyát kapunk vissza.

Körültekintő, szakértő, kedves, megbízható, korrekt, rugalmas. Nem ismertem még olyan embert aki ennyire érti a kutyák nyelvét. 3 kutyám van, mindegyik imádja Krisztát!

Megszeretném osztani Veled hogy a módszerednek köszönhetően a harapós kutya akiről múltkor írtam szuperül működik. Tele a szívem és annyira köszönöm! A Gazdi pedig arról számol be, hogy az életben sokkal nyitottabb lett a kutya és kevesebb problémát okoz számára, így Ő is nyugodtabbá vált. Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem a KSZJ módszer megismerésében!

Számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy teljesen rendben van hibázni és jelenben lenni. A gyakorlások során fokozatosan megtanultam elengedni azt az igényt, hogy valaminek történnie kell. Ebből a szempontból a legfontosabb volt, amikor azt éltem meg, hogy egyszerűen "csak" jelen vagyok — ez volt a legklasszabb tapasztalásom a gyakorlások során. A folyamat tanított meg, hogy nem az én kíváncsiságom az elsődleges, hanem a kutya állapota és jelzései, és attól, hogy én szeretnék valamit az nem feltétlenül kell, hogy úgy történjen. Azt is megtanultam, hogy egy stabil, nyugodt jelenlét önmagában is sokat jelenthet egy kutyának. Nem mindig kell aktívan cselekedni. Néha az a legfontosabb, hogy nem teszünk semmit, csak ott vagyunk, megtartjuk a teret neki.

Facilitátorként a folyamat radikális szemléletváltást hozott. A sikertelenségként megélt korai alkalmak tanítottak meg arra, hogy a szomatikus térben a kontroll illúzió. Megtanultam, hogy a csend és a nem-cselekvés nem a munka hiánya, hanem a legmagasabb szintű megtartás. Az érintésről megértettem, hogy az nem egy mechanikus technika, hanem egy engedélyalapú párbeszéd. Az érzékelésem finomodott: a folyamat végére már nemcsak a kutya makro-viselkedését figyeltem, hanem a finom szomatikus jelzéseket is (szöveti feszülés, légzésritmus-váltás, izomtónus).

Úgy érzem, hogy a képzés és gyakorlások során az elfogadásra való képességem fejlődött, hogy könnyebben fogadjam el azokat a dolgokat és eseményeket, amikre éppen nincs ráhatásom. Ezzel párhuzamosan sokat fejlődött a saját önszabályozásom is. Eleinte Otisz minden járkálása vagy ajtóhoz menése kizökkentett. Később már tudatosan fókuszáltam arra, hogy ne zökkentsen ki tartósan. Az érzékelésem is finomodott, eleinte főként az egyértelmű reakciókat vettem észre, később már a fej, a szemek, a fülek, a testhelyzet vagy a légzés kisebb változásaira is jobban figyeltem.

Megtanultam figyelni magamra, a földre, a napra, a levegőre... a természetre, az életre.

Pörgős, állandóan mozgásban lévő személyiségként számomra a nem-cselekvés, csend volt a legnehezebb lecke. Az elmúlt hónapokban megtanultam, hogy a csend nem ürességet jelent, hanem egy nagyon aktív, figyelő állapotot. A nem-cselekvés nem a lustaság vagy a semmittevés, hanem egy olyan tudatos választás, ami biztonságot ad a másik félnek, mert leveszi a válláról a megfelelési kényszert. Megtanultam, hogy az érintés nem egyoldalú jog, hanem egy kétirányú párbeszéd, amihez a kutyának is beleegyezést kell adnia. A folyamat elején az érzékelésem beszűkült volt, mostanra kezd kitágulni, képes vagyok egyszerre megtartani a saját belső nyugalmamat, és közben finoman monitorozni Bobby mikrorezdüléseit.

Megtanultam a képzés során, hogy a kutyás szomatikus jelenlét nem arról szól, hogy én mit szeretnék elérni, hanem arról, hogy teret adjak a kutyám aktuális belső állapotának. Akkor tudtam valóban jelen lenni, amikor elengedtem minden elvárást és csukott szemmel, lassú pislogással és stabil, csendes légzéssel ültem, és teljesen elfogadtam azt is, ha Marley kimegy a szobából. A csend és nem-cselekvés egy nagyobb biztonságot adó eszközzé vált. Sokkal érzékenyebbé váltam Marley visszajelzéseire, és jobban figyelem a saját szándékaimat.

Ami különösen tetszett, és igazán tudok vele azonosulni, az a mindenben egyensúlyra törekvő, holisztikus szemléletmód, ami a modern, legújabb nyugati idegtudományi eredményeket és oktatási elméleteket ötvözi az ősi, keleti tudás által is közvetített, energetikai alapú érzékeléssel és kapcsolódással. Szélsőségektől mentesen, józan ész alapján középre rendezve mindezt. Egy olyan erőszakmentes, a kutya alapvető szükségleteit és természetét figyelembe vevő, de szabályokkal, önkontrollal, kölcsönös figyelemmel és bizalmi kapcsolattal dolgozó módszertant kaptunk, amivel teljes szívvel tudok azonosulni. A hospitálási alkalmak nagyon sokat adtak. Az az oktató aki szívbéli elhivatottsággal adja át a tudását, nem fukarkodik vele és nem tart vissza semmit. Nagyon sok biztatást, bátorítást, megértést, és gyakorlati útmutatást kaptunk. A mentorprogram alatt végig látva és szeretve, elfogadva éreztem magam. Nagyon köszönöm!