társas idegrendszer szabályozás

Én leginkább azt viszem tovább magammal, hogy milyen fontos megteremteni ezt a biztonságos teret, meg hogy legyen egy ilyen dedikált ideje annak, ahogy magammal is kapcsolódok meg a kutyával is. Mert ez így el tud nálunk veszni a hétköznapokban, a rohanásában. Nyilván megvan a séta, és akkor annak a különböző fázisai, de hogy kimondottan ez az ilyen típusú lelassulásnak meg befelé figyelésnek is mekkora jelentősége van.

A séták alatt is tudatosabb lettem a saját belső állapotomra, hát nagyon tanulságos, mert nem gondoltam, hogy ennyire feszült vagyok séta közben, de kiderült, hogy igen. Úgyhogy minél többször próbálom azt a fajta tudatosságot alkalmazni ilyen helyzetben is, hogy itt vagyok, és vele vagyok, most ez van, most ideges vagyok, és akkor most tudom, hogy ideges vagyok. Akkor már az egy kicsit jobb. Szóval egy nagyobb tudatosság önmagamra, leginkább ezt kaptam. Köszönöm.

Mivel én legtöbbször zsizsgek, ezért mindig azt hiszem, hogy csak ilyen nagyobb hatásokkal tudok bejutni a kutyámhoz, de itt rájöttem, hogy amikor nyugisabb állapotban vagyok, akkor tényleg egy gondolat, vagy egy-egy nagyon lágy mozdulat is elég, és tök megható észrevenni, hogy ilyenkor iszonyatosan finom dolgokkal lehet irányítani a kutyákat, úgyhogy köszönjük, szuper!