A reaktivitásnak, mint reakciókényszer problémák gyűjtőnevének kialakulása az emberhez köthető. Mi teremtjük a zavaró ingereket, és folyamatosan tanítjuk kutyáinkat a mi reakcióink által. Ha ehhez kutyánkban genetikai érzékenység, és bizonytalanság társul, az is az emberi szelektálás eredménye, vagy annak a felelősségnek hiánya, hogy támogatással bevezetjük a kutyát az emberi, városi életbe.
Amin elsősorban ezek közül változtatni tudunk, az a saját tudatállapotunk gazdaként. (Ugyanis a környezetet és a többieket ritkán irányíthatjuk.) Figyeld meg milyen elmetevékenységeket végzel egy nap során. Ha sokat szorongsz, tervezel, vagy vágyakozol, a jövőben vagy legtöbbször. Ha inkább emlékezel, és megtörtént eseteket elemzel, akkor a múltban időzöl. Amikor viszont megfigyelsz, akkor a jelenbe kerülsz, és nincs reakciókényszered a körülötted történő eseményekre. Ez az állapot elengedhetetlen része a kutya vezetésének. Ilyenkor a sétátok és a környezeted külső, szeretetteljes szemlélőjévé válsz, az pedig a te tükröddé. (Ez utóbbi sajnos a többi állapotban is igaz, csak ott annyira nem szokott tetszeni nekünk) Ilyenkor nem szemét a másik gazda, aki telefonál, miközben a kutyája rátok szalad. Ilyenkor a megoldást látod a probléma helyett, és kimozgatod a saját kutyád a helyzetből. Ilyenkor elmaradnak a kurva-anyjáért-nem-figyel-és-okoz-nekem-kellemetlenséget ego körök, mert megörülsz a tréning lehetőségnek. Ilyenkor nem ér váratlanul a helyzet, mert sok méterről érzékeled a szándékot és időben cselekszel, nem pedig lekésve reagálsz.
Megfigyelheted a különbséget aközött is, hogy amikor felidegesíted magad a séta alatti történéseken, sűrűsödnek-e a kellemetlenségek, negatívabbak-e a válaszreakciók? És milyen, amikor képes vagy ezeket elhagyni, csökkennek-e a negatív események, kedvesebbek és figyelmesebbek-e a szembejövő emberek?
Próbáld ki:
Ne letudásra váró feladatként, vagy feszült nyűgként tekints a közös sétára, hanem sétameditációs kísérletként minden alkalommal! Ehhez válaszd ki a legmegfelelőbb elérhető sétahelyszínt. Tiszteld meg kutyád teljes jelenléttel, akkor is, amikor pórázon jön melletted. És ha bármikor elkalandoznál, húzd vissza gyengéden a figyelmed.
Tölts el egy sétát, vagy ha motiváltabb vagy, egy teljes napot úgy, hogy semmilyen felmerülő ingerre nem reagálsz és nem alkotsz róla ítéletet, csak megfigyeled!
Gondolj bele, hogy kutyád extrán érzékeny az energiameződ által produkált vibrálásra, és ebben él egész nap. Ha a saját jólléted miatt nem is, de a vele való együttérzésből megjöhet a kedved a változtatásra, és máris megteszed az első lépést a békés séták felé. Bánj közben magaddal is szeretettel, és ne várd el, hogy egyből sikerüljön is/innentől mindig menjen. Vannak jó pillanatok, amikor elérheted ezt az állapotot és vannak rosszak is, amikor ezerszer nehezebbnek tűnik – neked is és kutyádnak is. A lényeg a törekvés, ezzel már változtattál is. Majd szépen fokozatosan terjeszd ki a figyelmed az otthoni együttélésetekre is, itt találhatod meg a problémáitok gyökerét.
Ha pedig segítségre vágysz, 10 alkalmas egyéni oktatásért keress bármikor, a csoportos együttműködési képzésekhez pedig szeptembertől tudsz újra csatlakozni!
Kapcsolodó bejegyzés: Sétameditációs gyakorlat
