Vezess be a sétáitokba heti legalább egy megfigyelő napot. Tudatos gyakorlásként a séta alatt a kommunikációd kb. 25%-ban legyen aktív, 75%-ban pedig csendes jelenlét. Amikor megszólalsz, az legyen egyértelmű, súllyal bíró konkrét instrukció, kizökkentés, vagy tiszta dicséret. Ez a gyakorlat nagyon hasznos, mert valós képet a kutyádról csak megfigyelésen keresztül kaphatsz. Amikor folyamatosan beszélsz, irányítasz, kommentálsz, akkor a saját értelmezésed kerül előtérbe, nem a kutya valódi működése.
Gazdaként, főleg, ha régóta járunk oktatásra és még bennünk van a megjavítás kényszere, képesek vagyunk benne ragadni ebben az irányításkényszerben, ami gyakran túlkontrolláltsághoz vezet. A megfigyelő nap segít tisztán látni, hogy hol tartotok, mi a reális eredménye a korábbi munkádnak, és segíti a kutyád belső állapotszabályozását, ha te valóban jelen vagy a testedben a séta során. Fény derülhet rá, mely helyzetekben hoz magától jó döntést a kutyád, amit elég megerősíteni, és hol vannak még olyan szándékok, ahol szükség van beavatkozásra. Ez szintlépés lehet a közös munkában. Ha a teljes szabadság még bizonytalan, dolgozz hosszú pórázon. A lényeg ugyanaz marad, jelen vagy, figyelsz, és csak akkor szólsz, amikor valóban szükséges.
Kapcsolodó bejegyzés: A nem-reagálás szabadsága
