Szakmai képzések

Facilitátorként a folyamat radikális szemléletváltást hozott. A sikertelenségként megélt korai alkalmak tanítottak meg arra, hogy a szomatikus térben a kontroll illúzió. Megtanultam, hogy a csend és a nem-cselekvés nem a munka hiánya, hanem a legmagasabb szintű megtartás. Az érintésről megértettem, hogy az nem egy mechanikus technika, hanem egy engedélyalapú párbeszéd. Az érzékelésem finomodott: a folyamat végére már nemcsak a kutya makro-viselkedését (odajön/elmegy) figyeltem, hanem a finom szomatikus jelzéseket is (szöveti feszülés, légzésritmus-váltás, izomtónus).

Úgy érzem, hogy a képzés és gyakorlások során az elfogadásra való képességem fejlődött, hogy könnyebben fogadjam el azokat a dolgokat és eseményeket, amikre éppen nincs ráhatásom és ne akarjam megváltoztatni azokat. Ezzel párhuzamosan sokat fejlődött a saját önszabályozásom is. Eleinte Otisz minden járkálása vagy ajtóhoz menése kizökkentett. Később, már tudatosan fókuszáltam arra, hogy ne zökkentsen ki tartósan és ne reagáljak rá, ugyan még észrevettem ezeket, de könnyebben vissza tudtam térni a légzésemhez.

Megszeretném osztani Veled hogy a módszerednek köszönhetően a harapós kutya akiről múltkor írtam szuperül működik. Tele a szívem és annyira köszönöm! A Gazdi pedig arról számol be néha üzenetben küldi a videót, hogy az életben sokkal nyitottabb lett a kutya és kevesebb problémát okoz számára, így Ő is nyugodtabbá vált, ha valami megváltozik a környezetükben.